Volunteer Motivation

A magyar önkéntesek motivációnak vizsgálata

és a Magyar Önkéntesmotivációs Kérdőív (MÖMK) sztenderdizálásának eredményei

Az elmúlt 20 évben a társadalmi-gazdasági változások hatására az önkéntesség jelentése is átértékelődött és elnyerte igazi tartalmát: a „közérdekű, kötelező felelősségvállalásból“ (mint pl. a kommunista szombatok), önként, fizetség nélkül, valamilyen fajta közjó elállításáért – formális vagy informális keretek között – végzett tevékenységgé vált.

Magyarországon valójában 2001-től, az ENSZ által meghirdetett Önkéntesek Évétől, számíthatjuk a hazai önkéntesség fellendülését, terjedését és a társadalmi és közfigyelem élénkülését. Ebben a folyamatban fontos lépés volt a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről, illetve az, hogy létrejött az önkéntes tevékenységeket koordináló intézményhálózat. A hazai önkéntesség és önkéntes-szervezés jelentős eredményeket ért el az elmúlt, csaknem 10 esztendőben.

 A hazai önkéntesek motivációinak kutatása nem ismeretlen terület, de valójában nagyon keveset tudunk az önkéntesek demográfiai-társadalomstatisztikai jellemzői vagy éppen tevékenységterületek szerinti motivációiról. Az önkéntes-menedzsmentben az önkéntesek rekrutációjánál, elhelyezésénél és megtartásánál rendkívül fontos mind a potenciális, mind pedig a már önkéntes munkát végzők motivációinak ismerete, mint kiegészítő módszer és eszköz.

Kutatásunkban a 2009. október 15. és december 15. között zajló megkérdezés során 235 szervezet, mintegy 3000 önkéntest kérdeztük meg önkéntességének motivációiról. A 2319 érvényes válaszoló adatai alapján a minta tipikus önkéntese olyan 18-45 év közötti nő volt, aki városokban vagy községekben él, inkább házas, de nagy gyakorisággal lehet hajadon, ebből következően inkább gyermekes, aki általában 2 gyermeket nevel, de gyakori, hogy gyermektelen, felsőfokú vagy középfokú végzettsége van, gazdaságilag aktív, szolgáltatás jellegű, illetve felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő munkakörben dolgozik, a maga módján vallásosnak és katolikus felekezetűnek vallja magát, átlagos havi jövedelme inkább 75-150 ezer forint között van, de gyakori, hogy ennél magasabb, 250-300 ezer forint, az elmúlt 10 évben lett önkéntes, és a szervezeteknél végzett leggyakoribb önkéntes tevékenysége, hogy rendezvények, események szervezésében és lebonyolításában segédkezik, vagy  pedig adminisztratív feladatokat lát el, vagy pedig gyermek- és ifjúságvédelmi programokban segédkezik.

A válaszadó önkéntesek számára – mint ahogy a várható volt az eddigi kutatási eredmények szerint is –, az értékeket kifejező motivációk bizonyultak a legfontosabbnak, amelyet az elismertség és a szociális interakció faktorok követtek. Tulajdonképpen e három faktor képezi a magyar önkéntesek fő önkéntesmotivációját.

Az eredmények alapján azt állapíthattuk meg, hogy a hazai önkéntesség erőteljesen érték, de kevésbé norma és legkevésbé sem hitrendszer által vezérelt cselekvés.

Az önkéntes motivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját alapvetően hét motivációs-változó befolyásolja a magyar önkéntesek körében: az önkéntesség öröme, a közösség igény, továbbá a magyar önkéntesek értékvezérelt cselekvését egy társadalmi ügy és csoport melletti elköteleződés motiválja, ami kiváltja az altruisztikus magatartást, a segítést. Az önkéntesség mögöttes dinamikájában nagy szerepet játszik még, hogy a szervezetek munkatársai partnerként kezelik –e az önkénteseket vagy „beosztottként“, illetve a munkatársak mennyire ismerik el az önkéntes segítők munkáját.

A kutatási összefoglaló letölthető innen.